Csapatunk centere eddig remekül teljesít a bajnokságban. Az eltelt hét forduló alatt négyszer került be a „forduló válogatottjába”, amely megsüvegelendő teljesítmény. Jó százalékkal dolgozik a palánkok alatt, és a csapattársak is megszerették. Nermin Hujdurovicot kérdeztük a honi bajnokságról, a városról, és üzent is a szurkolóknak.
Először is engedd meg, hogy üdvözöljelek, és köszönöm, hogy a rendelkezésemre állsz Nerko. Sokan hívnak Nerkonak, vagy esetleg van még más beceneved is?
N.H: Boszniában a keresztnevemen szoktak szólítani, azaz Nerminnek. Csak a nagyon jó barátok, és a családom szólít általában Nerkonak.
Mikor ismerkedtél meg a kosárlabdával, szerelem első látásra, vagy kipróbáltál más sportágakat is előtte?
N.H: Azt hiszem, 17 éves voltam, amikor komolyabban elkezdtem a kosárlabdával foglalkozni. Igazából sok sportot kipróbáltam, de nem igazán tudtam eldönteni melyiket is válasszam. A foci az első szerelmem, de ezelőtt kézilabdáztam is.
Miért a kosárlabdát választottad?
N.H: Nem hiszem, hogy én választottam a kosárlabdát, inkább a kosárlabda választott engem. A focihoz túl nagy voltam, majd emlékszem, egy kosárlabda edző mondta, hogy próbáljam ki a kosárlabdát. Igazából semmi készségem nem volt hozzá, inkább a magasságom volt a nagy előny, mert a korombeli gyerekeknél akkor magasabb voltam.
Boszniában milyen hagyományai vannak a sportnak? Hogyan jellemeznéd a magyar bajnokságot?
N.H: Boszniában a sport hatalmas büszkeség. Az emberik úgy vélik, hogy nagyon személyes, és nagyon versenyképes dolog a sport. Összességében a boszniai bajnokság egy szinten van szerintem a magyarral. Sok jó játékos, és kiemelkedő csapat van Magyarországon is. Ami elszomorító, hogy sok csapat küzd a legfontosabb problémával Boszniában, a pénzügyi gondokkal.
Boszniában mely az a két klub, amely nagy rivalizálásban áll egymással?
N.H: A két rivalizáló csapat határozottan Tuzla és Sarajevo. Tuzla, azaz a saját városom, és a főváros, Sarajevo. Mindig is nagy volt a versengés a két csapat között.
Mesélnél nekem a legnagyobb élményedről, amelyet átéltél kosárlabda pályán? Sokak átélnek, és kiemelnek szurkolók által okozott pokoli atmoszférát, mások két ősi rivális csatáját említik, vagy más egyebet, te melyikhez tartozol?
N.H: Az egyéni sikerekkel igazából nem foglalkozom. Az utolsó csapatom, szülővárosomban, a Sloboda volt, amely három évvel ezelőtt csődbe ment, emiatt lecsúsztunk a harmadosztályba, és a nulláról kellett felépítenünk magunkat. Azért voltam a csapatnál, hogy segítsem őket visszajutni a másod, majd az első osztályba, és végül ezt sikerült véghezvinnünk. Ez hatalmas büszkeség a számomra!
Hogy érzed magad Magyarországon?
N.H: Már többször voltam Magyarországon ezelőtt. Nagyon szeretem az országot. Budapest az egyik kedvenc városom a világon. Nagyon kedvesek az emberek, és sok látnivaló van az országban.
Hogy tetszik Nyíregyháza? Sok légiós említette már hogy egy nyugodt, élhető város, te is osztod a véleményüket?
N.H: Nyíregyháza nagyon békés, és csendes város, szinte már túl csendes nekem. Nem szoktam hozzá ehhez, főleg úgy, hogy Tuzla is hasonló méretű város. Tuzla-ban sokkal jobban pezseg az élet, mint itt. Azonban nagyon szeretem a várost, és egyáltalán nem volt nehéz beilleszkedni.
Hogyan értékelnéd a Marso NYKK eddigi teljesítményét? Ötödik helyen álltok, amely nagyon szép teljesítmény, de gondolom egy játékos fejében csak a győzelem, és az előrelépés lehet az elsőszámú gondolat.
N.H: Örülünk a jó kezdésnek, továbbra is keményen fogunk dolgozni a sikerekért. Nagyon fiatal csapatunk van, az egyik legfiatalabb Magyarországon, de ha úgy tudunk játszani, ahogy tettük azt eddig is, akkor úgy gondolom, szép évünk lehet.
Eddig négyszer kerültél be hét forduló alatt a „Forduló csapatába”, bár sokan megemlítik, hogy az egyéni érdekek eltörpülnek, és a csapat érdekei, ami fontosak, de azért mindenképp megsüvegelendő teljesítmény. Hogy érzed magad a pályán?
N.H: Örülök a teljesítményemnek, de nem igazán szoktam ezzel foglalkozni. Csapatjátékos vagyok, azt csinálom, amit az edzőm kér annak érdekében, hogy jobb legyen a csapat teljesítménye. Van elég tapasztalatom, hogy segíthessem a csapatot a pályán, és azon kívül is. Egyszerűen élvezem a kosárlabdát.
Hogy ízlik a magyar konhya?
N.H: A magyar ételek nagyon hasonlóak a boszniai ízekhez. Nem volt nehéz átszoknom.
Végezetül mit üzennél a nyíregyházi szurkolóknak?
N.H: Jöjjenek és támogassák fiatal csapatunkat. Minden meccsen 200%-on próbálunk teljesíteni. Fontos szurkolóink támogatása, hogy minél több meccset tudjunk megnyerni, és hogy együtt élvezzük a mérkőzés minden pillanatát!
Lengyel Bence
nykk.hu
